Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere szerint már látni a gazdaságpolitikai konszolidáció jeleit. Matolcsy Györgyre nem haragszik, a gazdaságpolitikájára viszont igen. A megszorítások későn jönnek, a középosztályt viszont valóban meg kell erősíteni. Az akadémikus közgazdászprofesszor szerint a politika lenézi az oktatást, túl nagy az állami tulajdon súlya, a Malév pedig nem lehet presztízskérdés.

Fotó: Huszti István

Korábban a jobboldalhoz közel álló közgazdászként többször bírálta a kormány gazdaságpolitikáját, azóta azonban konszolidációt hirdetett a kormány. Látni-e már a változást?

Igen, van változás. Véget ért a szabadságharc, és elkezdődött egy tárgyalásos időszak. Ezt én nem tekintem fegyverletételnek, ennél bonyolultabb a helyzet  A kormány felismerte azt, hogy fordítani kell a szekéren, elébe ment a még nagyobb veszteségeknek és még kellemetlenebb nemzetközi visszhangoknak. Kaptunk eleget. Azt gondolom, hogy elsősorban ezek a vélemények, illetve következményeik játszottak döntő szerepet abban, hogy a kormányban a változás igénye megfogalmazódott. Korábban alapelvnek tekintett tételeket is hajlandóak voltak visszavonni, ami lehetővé teszi, hogy tárgyaljanak az Európai Unióval meg az IMF-fel egy ésszerű gazdaságpolitikai felfogás mentén. Ezért nem beszélek fegyverletételről. Ezt a folyamatot ráadásul olyan ügyesen tálalták, hogy sikerült azt a képzetet megőrizni az emberek nagy többségében, hogy azért itt az történik, amit mi akarunk.Dr. Farkas Tamás Közjegyző

És az történik, amit mi akarunk? A gazdasági mozgástér jelentősen csökken az IMF-megállapodással.

Hogy az történik-e, amit mi akarunk, azt nehéz lenne megmondani, ugyanis jelenleg nem látni olyan gazdasági stratégiát, ami alapján meg lehetne mondani, mit is akarunk pontosan. Ez persze megint minősíthető ügyes kommunikációnak: ha nem mondjuk meg, hogy mit akarunk, akkor nehéz rá azt mondani, hogy nem az történik. A gazdasági mozgástér mindenképpen csökkent. Viszont az a helyzet, hogy azok az elvárások, amelyeket a valutaalap, illetve az EU kilátásba helyezett, mint tárgyalási alapot, szerintem ésszerű követelmények, nem baj, hogy ezeket teljesíteni kell.
h i r d e t é s

Nemcsak stratégia, azonosítható gazdaságpolitika sincs.

Igen, ez egy jó megfogalmazás. Cséfalvay Zoltán NGM-es államtitkárnak volt a napokban egy nagyon figyelemre méltó nyilatkozata, amelyben egyebek mellett azt mondta, hogy új sztorit kell kitalálni a Széchenyi-terv mellé. Az új sztori – ha pozitívan fordítjuk ezt le – tulajdonképpen egy gazdaságstratégia. Bizakodom, hogy ez valóban egy racionális, a helyzetünkhöz illő fordulatot tükröz majd.

Nem azt látjuk, mint a Gyurcsány-kormánynál? Hogy több tucat programot jelentettek be, miközben nem történt semmi?

A Gyurcsány-kormány idején én azt láttam, hogy ott egyáltalán nem volt – nevezzük így – ideológia, aminek a mentén csinálták volna, amit csináltak. Még az a néhány mondatnyi háttér sem, amit a Fidesz elmondhat. Lehet vele egyetérteni, vagy nem, de az erős állami szerepvállalásra építő, a középosztályra támaszkodó, növekedésorientált, adósságcsökkentést középpontba helyező ideológia, mint háttér, ott van.